WE LOVE ANIME!!!

Szigorúan FANOKNAK!!!

Hellókkaaaaaa! Ez az első befejezett történetem, ugyan nem fanfiction de nem akartam nyitni egy új ablakot ^^" Gomenasai! :P

 

 

 

1.Fejezet

 

Lala bement a rendelőbe, ugyanazt a megszokott polcot, orvost és asszisztens nőt látta.

De úgy érezte mégis, mintha valami más lenne. Valami amiről Ő még, nem tud.

-ó Szia Lala!-szólt az orvos- Figyelj nekem most egy fontos tárgyalásra kell mennem az

asszisztensemmel így a fiam fog beugrani a helyemre. Kenji gyere be!

-Jövök már!- felelt vissza egy lágy hang az öltöző szobából. Majd kilépett egy félmeztelen

fiú. Fekete hajáról csöpögött a víz, le a meztelen felsőtestére, s onnan tovább a kigyúrt hasán.

A víz útja, a fiú nadrágjának száránál érrt véget, mikor a szövet beszívta mgába a cseppet.

Lala kipirulva nézte az  orvos fiának izmost testét. Majd mikor a fiú megszólalt hirtelen elfordult.

-Apa miért nem szóltál, hogy beteg van nálad?!-mondta kissé kipirulva, s a fekete szeme ragyogott a frissességtől.

A srác felkapott magára valami kköpeny szerűséget, s úgy ment ki meghallgatni apja utasításait.

-Fiam, nekünk el kell menni egy konferenciára. Mivel ma délelöttre voltam bekérve, így nem lesz sok

dolgod, csak a külön betegeket engedheted be! Elviszem a kulcsot, és az asszisztens kisasszonyt is.

Szóval te írod ki a gyógyszereket! Tudod Te hogy megy ez, viszont ne azt képzeld, hogy ez a vizsga!

Ez most élesbe megy, egy kis hiba is a munkámba kerülhet úgyhogy felelősségteljesen dolgozz!

-Értettem apa! Helyettesítettelek már máskor is.-mosolygot szigorú apjára Kenji, miközben integetett

a főorvosúrnak aki az ajtót kulcsolta be maga mögött. Ezt az apa-fia beszélgetést

Lala végig hallgatta, s közben örült, hogy a háziorvosának ilyen helyes helyettesítője van.

-Azonnal jövök kisasszony, csak felöltözök.- Mosolygott Kenji a lányra, aki izgatottan várta,

hogy orvosa megvizsgálja. Olyannyira fel volt kavarva, hogy még a sálát és a téli

kabátját is elfelejtette levenni, de nem bánta mert a sál, takarta az elvörösödött arcát.

5 röpke perc telt el mióta bement az öltözőbe az orvos, nemsokára ki is jött az orvosi talárjában

-Sajnálom hölgyem, de nem találtam a felsőmet, így csak a talár van rajtam.- zavartan indokolta

meg Kenji félmeztelenségének okát. Lala felült az asztalra. Nem hagyta hidegen azt, hogy az orvosa

félmeztelenül fogja megvizsgálni, sőt, szexinek tartotta a talárkában.

-Mi a panasza?- váltott át komoly hangsúlyra Kenji.

-F... Fáj a hasam, és a f... fejem.-dadogta zavartan Lala, hiszen az orvos köpenyén át látszódó

zimos mellkas mindössze 5 centire volt Lala fejétől. A lány felült a kezelő asztalra és az orvosra bízta magát.

Kinnt esett a hó, már az 5 centit is elérhette. Ebben az időszakban a legtöbb az

orvosok munkája, így nem csoda, hogy kifogásként mondanak olyanokat,

hogy konferenciára mennek.

De az a helyzet, hogy ez most igaz volt, és ez majd milyen jó is lesz a mi kis főszereplőnknek!

kenji elkezdett a fiókban kotorászni, majd virágzó tekintettel felnézett, s kezében az apja sztetoszkópját tartotta.

-Húzd fel kérlek a pólód!-Kenji nem mosolygott, sokkal inkább elpirult, Lala kitágult szemekkel,

málnavörös fejjel nézett Kenjire. egy ideig így néztek egymásra... Majd Kenji megfogta

a lány pólójának alját és elkezdte felhúzni szépen-lassan. Lala vékony hasa kivillant, majd az orvos

elért a lány melléig, mikor felhúzta a pólót  teljesen akkor remegő kézzel kezdte meghallgatni a

szívverését a lánynak. Dobb,dobb,dobb,dobb,dobb. Majd mikor

ezzel végzett, lehúzta a pólót és

jegyzetelni kezdett. lala meg se szólalt egész végig, csak nézte az orvos tevékenységeit, zavarban volt,

így tudta, ha megszólal, akkor csak dadogna.

-Egyéb panasza van?- kenji ismét felvette a komoly orvos szerepet. Lala fejét rázta, ezzel azt is

jelezve, hogy nem kíván megszólalni. Kenji kiírta a gyógyszert, majd mondta:

-Sajnos Lala kisasszonynak ma otthon kell maradnia. Sőt az egész héten!- Mosolygott rá

a doktor, Lala pedig pirulva felvette a kabátját.

-Köszönöm... D...Doktor Úr!- Lala ezt a pár szót is csak dadogva bírta elmondani, hiszen nem

mindennapos dolog volt a rendelőben az, hogy egy helyes fiú vizsgálja meg.

-Remélem még találkozunk!-ez a mondat a lánykának, felért egy "Ég veleddel". Mivel

tudta, hogy soha többet nem lesz ekkora szerencséje. Így nem igazán reagált semmit az orvos

köszönésére. Sokkal inkább szomorú volt, hogy itt a búcsú ideje. Kenji elkísérte a lányt az ajtóig,

majd a fiú, ki akarta nyitni. De nem ment neki, már-már rángatta a kilincset, de még akkor sem engedett.

-Mi a fene van az ajtóval??!!- Majd hirtelen eszébe jutott Kenjinek amit az apja mondott:

"Elviszem a kulcsot, és az asszisztens kisasszonyt is."-A fenébe! Apám elvitte a kulcsokat és be is

zárta az ajtót!!! Ez nem igaz!!!- dühöngött Kenji, közben azon töprengett, hogy juthatnának ki

az orvosi rendelőből ami nem nyit ki másnap reggelig.

-Nézzük meg ki tudunk-e mászni az ablakon!- S Kenji azonnal odarohant a mindössze 30x 60-as ablakhoz ami még

ráadásul csak úgy nyílt ki, hogy ha a kart meghúzták a felső rész kinyílt.. Így nem igazán tudtakk

volna kiférni, de nem is akarta betörni az ablakot a doki helyettes, így nem tudtak mit csinálni.

-Az ablakon sem tudunk kimenni! Ó hogy az a... Van nálad telefon? Én otthon hagytam.- Kenji

szégyenkezve nézett Lalára aki korotászni kezdett a zsebébe, és végülis... nem volt nála a telefonja.

-N...Nincsen itt!- Lala is pirulva nézett visza a hercegére. Majd hirtelen:

------>CSATT!!<------

Kiment a biztosíték. Nem volt se áram, se sámpa, se semmi, de még az ablakon sem jött be hold vagy

lámpa fény. Így Kenji is feladta az erölködést és leült Lala mellé a vizsgáló asztalra.

-Hát úgy néz ki reggelig itt maradunk...- Emellé a monológ mellé Kenji csintalan mosolyt csalt

az arcára, ami miatt Lala sokkal jobban elpirult (nem mintha nem lett volna eddig is rettentően elpirulva!!!)

Kenji és Lala elkezdtek beszélgetni mindenféle dologról: Volt szó az orvosi szakmáról,

egyetemekről, közép iskolákról, és arról, hogy Lala mi akar lenni.

-Hát az egészen jó szakma, én is először az akartakm lennide apám ragaszkodott ehhez.

Ezután a mondtat után nem igazán beszélgettek... Hallották kint, hogy el kezdett esni az eső ami

teljesen eltűntette a havat ami eddig felgyülemlett. Hirtelen mennydörgést majd villámlást hallottak.

Lala igazán megijedt így, mikor összerándult, a keze hozzá ért Kenjiéhez.

-Ne félj itt vagyok!- nézett rá a fiú amikor Kenji megfogta a kezét és öszekulcsolta azt a lányéval.

Lala szíve az egekben járt, és érezte, hogy örömében mindjárt sikít, hiszen

egy helyes fekete hajú srác akit pár perccel ezelött még félmeztelenül látott, most a kezét fogja.

-Én... nem bírom ... tovább!- Emelte fel a hangját Kenji majd megmarkolta Lala mind két csuklóját

és a vizsgáló azsztalhoz szorította, majd fölé hajolt:

-Lala, Te nagyon tettszel nekem! Ez nem csupán szerelem első látásra, én, én még általános

iskolában találkoztam veled, ott már tudtam, hogy te kellesz nekem!! És most pedig gyönyörű Nő lett belőled !

És én ... én Nagyon Szeretlek téged! - Kenji ezeket a szavakat hatalmas szerelemmel

mondta el Lalának, aki nem tudta, hogy mit szóljon ehhez csak annyit mondott:

- Én is szeretlek!

-K... Komolyan? Én el sem hiszem annyira örülök! Akkor megcsókolhatlak?-

KENJI!!!! Micsoda kérdés ez?? Persze csókold már meg!

Kenji szája közelített Laláéhoz, majd összeértek, mindketten, nyitott szájjal játszottak

egymás nyelvével, Kenji néha ráharapott Lala ajkára, aki ilyenkor megremegett.

Kenji végigsimította a lány nyakát, majd a vállát. Onnantól végig az oldalát és simogatni kezdte a hasát.

Kenji már teljesen ráfeküdt Lalára, a lány összekulcsolta  a lábát a fiú combjánál.

Majd hirtelen visszatért a világítás és benyitott a takarító, aki kitágult szemekkel nézte a szerelmes párt.

-Ti meg mit csináltok itt????!!!!!!- kérdezte dühöngve a takarító, aki időközben észrevette, hogy a fiú a főorvos Úr fia.

-Én csak kezeltem az egyik betegemet!- Mosolygott Kenji a takarítónőre, majd kézenfogta

Lalát és kirohantak a rendelőből, azóta együtt vannak és Lala mást már nem is enged orvosként a közelébe.